Fekete a hold az égen a félelem lovagol

Szaggat a szél az éjfél újra az úton ér valahol

Nem félek és az sem baj ha a lábam sárba lép

Elindultam vissza most már miért fordulnék

Zavaros a víz a felszín mennyi titkot rejt

Hallgat a mély de én tudom jól

Soha semmit nem felejt

Nem félek és az sem baj hogy bőrig áztam már

Mert tudom hogy célhoz ér majd

Aki egyenes úton jár

Lehet a végén a fejemre szakad az ég

De nekem a kezdet csupán ami neked már a vég

Lehet a végén tényleg a fejemre szakad az ég

De nekem talán a kezdet csupán ami neked már a vég

Tudom az életem annál sokkal többet ér hogy

Ne legyen benne semmi csak unalmas cirkusz és

Száraz kenyér és lehet a végén tényleg

A fejemre szakad az ég

De nekem talán a kezdet csupán ami

Neked már a vég

A fény a fegyverem

Az Erő vagyok ami felnyitja a szemedet

Hogy láss vele ha már úgy is nézel

Veszed a szarokat megeszed a szemetet

Az életeddel a saját kezeddel végzel

Az Erő vagyok ami utat mutat ha kéred

Ha az erdő már nem látszik a fától

Aki velem van az többé el nem téved

Aki meg ellenem az még azt se’ tudja hogy

Mit dob el magától

A fény a fegyverem megvilágít bármit

Nekem a Fény a fegyverem megvilágít bármit

Már elindult de még nem érkezett meg

Az ötödik, a fűtő eleme a szerekezetnek

Az élet mestere nem lehet ostoba (ha jön)

Az élet mestere (jön) Isten ostora